MILYEN ZENÉT SZERET ISTEN?

Egy kritika:

A Milyen zenét szeret Isten című könyv egész jó ahhoz képest, hogy szerzője él…

És tényleg… Mármint tényleg élek, ami azt is jelenti, hogy lehetőség van a könyv témájával kapcsolatos előadások megrendelésére. Évek óta tartok előadásokat határon innen és túl, különböző gyülekezetek, egyházak, egyházzenei konferenciák meghívásának eleget téve.

Tapasztalataim szerint a könyv és az azzal kapcsolatos előadások együttvéve rendkívül hasznosak lehetnek egy adott közösség, csoport vagy gyülekezet számára. Ennek oka, hogy amikor egy könyvet írok, úgy kell fogalmaznom, hogy mindenféle alapállású olvasó megérthesse gondolataimat. Amikor viszont előadásra hívnak, figyelembe vehetem azt is, hogy milyen közösségbe látogatok el, az adott csoport milyen múlttal, örökséggel és beállítottsággal rendelkezik, sőt még arról is szoktam egyeztetni a meghívó féllel, hogy a közösség milyen speciális kihívásokkal néz szembe aktuálisan. Egyértelmű tehát, hogy az előadáson belül egész máshová kerülnek a hangsúlyok egy református, katolikus, baptista vagy karizmatikus gyülekezet esetében, nem is beszélve az ifjúsági találkozókról vagy egyházzenei konferenciákról.

Lehetőség van arra is, hogy az előadások után fórumokon, beszélgetős alkalmakon mélyítsük el a fölvetett témát, kérdés-felelet formájában gondoljuk tovább az elhangzottakat. Egyes esetekben konkrét zenei, hangszerelési kérdéseket is megbeszéltünk már, hiszen a helyi gyülekezetek legtöbbször „hozott anyagból” tudják ellátni a zenei szolgálatokat, így igencsak elkél az értő segítség.

A MEGBOCSÁTÁSRÓL

8. képMottó: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, különben mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” (Ágoston fiam egyik esti imája 5 éves korából…)

Talán az egyik legnehezebb lelki folyamat. Tudjuk, hogy gyakorolnunk kell(ene) másokon, és szomjazzuk, hogy mi is részesüljünk benne. Ha emberekkel való kapcsolatainkban nem működik, Istennel való kapcsolatunk bánja. Gondolataink, emlékeink és érzéseink állandó csatározásra kényszerülnek, ha saját erőből, jámbor buzgóságból szeretnénk követni Jézus tanítását. Valami ilyesmi lesz a vége:
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz nénike.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
De mi van, ha máshonnan is megvizsgáljuk a kérdést? Az evangélium egyik legegyszerűbb, mégis legnehezebb tanítása, melyet az előadások mellett csoportos gyakorlatok keretein belül közelíthetünk meg. Meglepő és felemelő felismerésekre juthatunk együtt Jézus szavai, Pál Rómabeliekhez írt levele és lélektani kutatások alapján.

                                    

PÁRKAPCSOLATI KRÍZISEK

7. képMottó: „A szerelmed szép, az ellenséged csúf marad, csak ne menj hozzájuk túl közel!”
(Akárki mondta is, jól mondta…)

„A házasság két ember szövetsége olyan problémák megoldására, amelyek amúgy sohasem jöttek volna létre.” (Jung) Nem ő mondta, de akár mondhatta is volna…
Valóban elmúlik a szerelem? Miért nem értjük meg egymást? Mi van, ha megjelenik a harmadik fél? Miért élünk „társas magányban” házastársunk mellett? Hogyan készüljünk föl kapcsolatainkat megtépázó krízisekre, és ha már megérkeztek, hogyan alakítsuk azokat megtartó erőforrássá?

A személyiség alapstruktúrájának és a gyermekkorból hozott családi minták követésének befolyása a párkapcsolat alakulására, avagy hogyan lesznek ketten egy testté?
Általában így: „Mi ketten váljunk eggyé, és az az egy legyek mondjuk ÉN!”(Feldmár András)

(NEM CSAK) FIATALOKNAK: HIT HŐSÖK, HIT ŐSÖK

Mottó:

Légy önmagad, mindenki más már foglalt!

Istentől kapott személyes elhívásunk fölfedezésének rögös útján két alapvető probléma léphet föl:

  1. -Ha nincs előttünk követni való példa…
  2. -… és ha van…

imaMilyen példákat és példaképeket kövessünk keresztény fiatalként egy értékvesztett világban?
Személyiségfejlődés állomásai a példaképek követésétől a belső források megtalálásáig.

Hogyan juthatunk el a magasból építkező lelkiségtől a mélyből forrásozó lelkiség fölfedezéséig? (Anselm Grün nyomán)
Egyensúly a közösséghez való kapcsolódás képessége és a személyessé válás közt.
Generációs és más együttélési problémák föltárása és megértése családi és gyülekezeti közösségeinkben.
Avagy:

Minél öregebb a nagypapa, annál jobb tanuló volt az iskolában.

(Graffiti)
Elmélkedések a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében található hithősök arcképcsarnoka alapján.

A FÉRFIASSÁGRÓL

5. képMottó: A hím és a férfi között akkora különbség van, mint a szén és gyémánt között! (Marie Clarence)

A mai posztmodern társadalom végképp elvesztette a fonalat a nemi szerepek tekintetében. Mit jelent egyáltalán férfinak lenni? Hová tűntek a harcosok? Hová tűntek az atyák? Hol keressük a bölcseket?
Pár évtizede újra előtérbe került a kérdés, amiről egyre többen beszélnek:
Ha nem lettünk igazi férfiak a patriarchális berendezkedésű világban, még kevésbé az emancipációt követő gyöngéd és érzékeny, nőies férfiakat futószalagon termelő időszakban, akkor végül is mitől leszünk azok? Hogyan éljünk egyensúlyban férfiak és nők, hogyan teljesítsük be Isten tervét? Vajon miben áll a férfi ereje? C.G. Jung, Marie-Louise von Franz, Robert Bly és sokan mások a mélylélektan tükrében, Richard Rohr, John Eldredge, a Promise Keepers és a Férfi Sátor mozgalom a lélektan mellett a Bibliában keresik a válaszokat.

Fölhasználva a fentebb említett szerzők tűnődéseit, keressünk együtt útmutatást, mert csak akkor lesz egészséges egy párkapcsolat, egy család és egy gyülekezeti közösség, ha végre mi férfiak a helyünkre állunk. A férfi életútjának legfontosabb állomásai Dávid élete és a lélektanból ismert ősképek (archetípusok) tükrében: ifjú, szerelmes, harcos, király, öreg bölcs (próféta).

Kedvelj bennünket