Bolyki László: MILYEN ZENÉT SZERET ISTEN?

Milyen zenét szeret Isten? (könyv)Mottó: „Aki házasságot köt a korszellemmel, hamar megözvegyül.” (Reinhard Marx) (ez is)

A könyv nemzetközi összehasonlítás alapján is egyedülálló, mert a dicsőítés tematikáját nem csak szilárd teológiai alapokon közelíti meg, hanem a Biblia első lapjaitól napjainkig a zenetörténelem több ezer évét veszi alapul. Így az olvasó egyrészről képet alkothat az ószövetségi és újszövetségi időkhöz kapcsolható zenei mozgalmakról, az egyes korszakok szakrális zenéjének hangzásvilágáról, másrészről pontos képet alkothat arról is, hogy az idők során hogyan viszonyult egymáshoz a mindenkori „hagyományos” és „kortárs” zene.
A dicsőítéssel kapcsolatos keresztény irodalom mindezidáig kétféle alapon vizsgálta a szakrális zene kérdéskörét:

  1. Főleg a 20. század utolsó harmadában jelentek meg azon könyvek, melyeknek szerzői (Pl.Corrado Balducci, Ernst Trachsel-Pauli, Roger Leibi, Lothar Gassmann) a keresztény zene stílusjegyeit próbálták meg „biblikus” alapokon vizsgálni. Igyekezetük elsősorban arra irányult, hogy az akkor modernnek számító zenétől „védjék meg” a keresztény gyülekezeteket. A fő probléma esetükben ott jelentkezik, hogy viszonyítási alapul vett érveik – minden jó szándék ellenére - egyáltalán nem a teológia, sokkal inkább az esztétika területéhez tartoznak. Pontosan ezért mára teljesen elavultak írásaik, ráadásul az akkori „modern” zenét mára az idősebb generáció vallja magáénak, és persze a mai fiatalok zenéjén botránkozik meg. Ezen szerzők korai elődje a derék Boethius is - a fentebb idézett siralmai alapján.
  2. A dicsőítéssel foglalkozó keresztény irodalom másik ága viszont védelmébe vette a kortárs zenét, és a szerzők (Pl.Tom Inglis, Ronald Allen, Graham Kendrick) a zene hangzásvilága helyett a dicsőítésben résztvevők lelkivilágára helyezték a hangsúlyt. Ebben a gondolatmenetben a szív tisztaságán, a szolgálat lelkületén van a hangsúly. A szerzők ez esetben nem foglalkoztak a zene konkrét stílusjegyeivel, és mondanivalójuk inkább a teológia területén értelmezhetőek. Azonban a konkrét zenei kérdésekkel kapcsolatban semmiféle támpontot nem szolgáltatnak, ahogy a korábbi korszakok zenetörténelmi tanulságait sem tudják levonni. Mindez azt eredményezte, hogy írásaikat felekezeti-teológiai alapon fogadják vagy utasítják el, így mégoly értékes következtetéseik nem jutnak át a már meglévő dicsőítéssel kapcsolatos törésvonalakon.

Könyvem egészen más módon közelíti meg a témát. Mindenekelőtt fölvázolja a mai keresztény egyházban érezhető feszültségeket (melyek komoly szakadások és tragikus meghasonlások forrásai mind a mai napig). Bár történeteim, illusztrációim igen szomorú és fájdalmas képet festenek a keresztény egyházat tépázó túlfűtött viták lelki-szellemi hátteréről, a cél mindvégig az, hogy – a humor segítségével – inkább nevetni tudjunk önmagunkon, felekezeti csőlátásunkon, elszellemiesített kultúrcsatáinkon, mintsem megbotránkozni.

Ami egyedülállóvá teszi a Milyen zenét szeret Isten? című könyvet, hogy mielőtt a mai egyházak dicsőítéssel kapcsolatos hozzáállását elemezné, két fejezetben tárja olvasói elé a szakrális zene történetét a Biblia első lapjaitól napjainkig. A régmúlt idők zenéjének bemutatásához komoly hátteret jelent számomra, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi karán (leánykori neve: Zeneakadémia) szereztem meg művész-tanári diplomámat, így a legnagyobb magyar zenetörténészek vezetésével ismerhettem meg a zene históriáját az őskortól napjainkig. Ugyanakkor a zenével kapcsolatos ismereteim nem pusztán elméletiek, hiszen 17 éve tagja vagyok a világhírű – Fischer Iván vezette - Budapesti Fesztiválzenekarnak, így nem csak ismerem, de élő kapcsolatban vagyok a klasszikus zeneirodalom egészével. A modern zenei irányzatok sem ismeretlenek előttem, mert a Bolyki Brothers acapella együttes tagjaként folyamatosan fellépek a világ nagy jazz, pop és gospel színpadain. Mindez abban is segítségemre van, hogy személyesen is képet alkothassak a mai egyház zenéjének sokszínűségéről. Turnéim során - hacsak lehetőségem van rá - nem mulasztom el, hogy meglátogassam a helyi egyházak, gyülekezetek istentiszteleteit, így egyidejűleg tapasztalhatom meg a jelenlegi egyházi zene sokszínűségét. Keresztény istentiszteleteken vettem részt Ázsia nagyvárosaiban (Tokió, Oszaka, Szöul, Hong-Kong, Quala Lumpur, stb), Európa szinte valamennyi országában és Amerika több államában. Így jól ismerem az európai konzervatív és kortárs keresztény zenei irányzatokat, az amerikai fehér és fekete zenéje hangzásvilágának különbségeit éppúgy, mint az ázsiai egyházak számunkra idegennek ható zenei finomságait.
Mindez azért fontos, mert egyedülálló lehetőségem nyílt arra, hogy sajátos életutam során átfogó képet alkothassak a zenéről mind történetileg az őskortól napjainkig, mind pedig a mai idők egyházzenéjét tanulmányozva az egész világon.
Mindemellett fontos megemlíteni, hogy a gyermekkorom óta tagja, később pedig presbitere voltam a Biatorbágyi Keresztyén Testvérgyülekezetnek. Jelenleg Budapesten a Felső erdősori metodista gyülekezet tagja vagyok. Felekezeti elfogultság nélkül próbálom lefektetni a legfontosabb bibliai alapelveket, így a könyv inkább gondolkodásra késztet, mintsem hogy merev dogmákat puffogtatna.

A könyv több felsőoktatási intézmény, így például a Szegedi Tudományegyetem Teológiai Tanszékének és a TCM International Institute tanrendjében is ajánlott irodalomként szerepel.

Kedvelj bennünket