A MEGBOCSÁTÁSRÓL

8. képMottó: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, különben mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” (Ágoston fiam egyik esti imája 5 éves korából…)

Talán az egyik legnehezebb lelki folyamat. Tudjuk, hogy gyakorolnunk kell(ene) másokon, és szomjazzuk, hogy mi is részesüljünk benne. Ha emberekkel való kapcsolatainkban nem működik, Istennel való kapcsolatunk bánja. Gondolataink, emlékeink és érzéseink állandó csatározásra kényszerülnek, ha saját erőből, jámbor buzgóságból szeretnénk követni Jézus tanítását. Valami ilyesmi lesz a vége:
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz nénike.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
De mi van, ha máshonnan is megvizsgáljuk a kérdést? Az evangélium egyik legegyszerűbb, mégis legnehezebb tanítása, melyet az előadások mellett csoportos gyakorlatok keretein belül közelíthetünk meg. Meglepő és felemelő felismerésekre juthatunk együtt Jézus szavai, Pál Rómabeliekhez írt levele és lélektani kutatások alapján.

                                    

Kedvelj bennünket