Jó társaságban...

Mivel nem rajtam múlik, hogy egy-egy könyvesbolt milyen kategóriába sorolja irományomat, ezen a héten elmentem egy-két nagyobb boltba kíváncsiskodni.

A hét eleje még vicces eseményeket hozott, mert a könyv akkortájt érkezett, így még kipakolás előtt állt a szállítmány, miközben a számítógépes rendszer szerint már a polcon kellett volna lennie. Egy hatalmas, többemeletes pesti Alexandrában kolbászoltam föl s alá, hátha megpillantom a borítót. Aszongya: Vallás...nincs. Pszichológia...nincs. Vallásfilozófia...mindhiába... sehol a könyv. Áhá, megvan, talán a TOP 10-nél!:-) Vagy nincs kitéve, vagy pedig vak vagyok. Megkérdeztem hát az egyik ott dolgozó hölgyet, hogy nem látta-e valahol a Kegyelem és kalmárszellem című kötetet. A hölgy bepötyögte a címet a számítógépbe, majd kedvesen invitált, hogy menjek vele, ő bizony mindjárt kezembe adja a portékát. Ám valahogy sehol sem találta, pedig tisztán emlékezett arra, hogy amikor a kezében tartotta a könyveket, szólt Katinak, aki ki is vitte, hogy a helyükre tegye azokat. Igen ám, de Kati délelőttös volt, így immár Gyuritól lehet csak megkérdezni, hogy merre keresgéljünk, ám Gyuri honnan is tudhatná, hogy Kati hova tett egy köteg könyvet, ha egyszer ott sem volt, amikor Kati kirakta azokat. Ezért aztán Antit is bevontuk a nyomozásba, aki viszont Nelli néninek szólt, mert ő ismeri a leginkább - ahogy Anti fogalmazott - "mimerrehányméter" a hatalmas könyvesbolt polcain. Nemsokára egy kisebb fajta csődület keletkezett körülöttem, midőn a készséges eladók és a kedves polc-, illetve könyvkupac-rendező bácsik és nénik egy emberként kutatták, merre is lehet a keresett könyv. Végül kiderült - mert hogy Nelli néni tényleg mindent tud -, hogy Kati valóban elindult a doboznyi könyvvel, de letette a pénztárgép mellett, amikor Tibi telefonon kereste őt, ezért ott maradt a doboz, a könyvek pedig nem kerültek a helyükre. A könyvesbolt spontán szervezett nyomozócsoportja diadalittasan vett körül, amikor Nelli néni az egész csapat szóvivőjeként elém tette a röpke félórányi kutatás eredményeképpen megtalált terméket. Látszott rajtuk, hogy boldogok, mert egy vásárló kérését teljesíteni tudták, megoldva minden fölmerülő problémát. "Tessék, megtaláltuk!" - mondta Nelli néni boldogan lengetve a könyvemet.  "Köszönöm szépen, nagyon kedves, de nem kérem." - válaszoltam kedvesen mosolyogva. Kis zavar támadt az Erőben, hiszen a helyzet igencsak emlékeztetett egy bizonyos jépatojtás nyuszikás vicchez. "Hogyhogy nem kéri?" - érdeklődtek kerek szemekkel. "Úgy, hogy megvan nekem, csak szerettem volna látni, hogy melyik polcra teszik, hol lehet megtalálni. Ugyanis én írtam..." Jót mosolyogtak, aztán elnézést kértek, hogy a polcok közt elkavarodott a szállítmány, és biztosítottak róla, hogy méltó helyre fog kerülni a könyv. Elmentem hát intézkedni, majd kb. másfél órával később visszamentem a könyvesboltba, hogy megnézzem, hová került a Kegyelem és kalmárszellem. Megmutatom:

Alexandra

Tőlem balra II. János Pál mereng, fölöttem Eckhart Mester és Pio atya mosolyog, jobbról Richard Rohr támaszt. Még a dalai láma is bevillan a jobb alsó sarokban (akiről 12 éves Veronikám épp tegnap mesélte, hogy a közelmúltig azt hitte, hogy egy dalos kedvű állatfaj). A Duna Pláza Libriben nagyon hasonló szomszédságom van, a MOM-ban pedig Billy Graham támaszt balról. Nos, erre nyugodtan mondom, hogy a könyvem jó társaságba került :-) 

Remélem, nem csak a polcokon, hanem minden kedves Olvasómnál is jó társaságba került! Köszönöm az eddigi kedves visszajelzéseket, várom őket továbbra is, akár a kevésbé kedveseket is :-) 

 

Facebook hozzászólás

Kedvelj bennünket